Az eljárásjogi harmonizáció újabb lépése: költségmentesség a büntetőeljárásban

Lukácsi Tamás

_____________________________________

  • Közös uniós szabályok lépnek életbe a büntetőeljárásban az ingyenes védő közreműködésére vonatkozóan.
  • Az irányelvet legkésőbb 2019-ig kell átültetni.
  • Érintheti a magyar joggyakorlatot, hogy a költségmentesség engedélyezésére vagy megtagadására, valamint az ügyvédek kijelölésére vonatkozó határozatokat független hatóságnak (pl. bíróságnak) kell meghoznia.
  • A rendőrség és a vádhatóság ideiglenes bevonása a döntésbe csak sürgős esetekben lesz lehetséges.
  • Biztosítani kell majd a „hatékony és megfelelő minőségű költségmentességi rendszert”.
  • A tagállamok a költségmentesség engedélyezését alávethetik a strasbourgi esetjogban kidolgozott means test-nek vagy merits test-nek.

 

Az Európai Parlament október 4-én elfogadta a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló irányelvet. A tagállamoknak a Hivatalos Lapban való kihirdetésétől számított 30 hónapon belül kell majd végrehajtaniuk az új szabályokat. (Maga a kihirdetés általában néhány hónappal az elfogadás után történik.)

A címből is kiderül, hogy nem ingyenes jogról, hanem pénzről, adott esetben sok pénzről van szó. A jogalkotási eljárás – vélhetően emiatt – három évig húzódott. A 2013-ban előterjesztett büntetőeljárási csomagból ez az utolsóként elfogadott irányelv. (Az ártatlanság vélelméről és a kiskorú terheltek speciális eljárási jogairól szóló irányelvek már korábban révbe értek; ld. itt és itt.) A pénzügyi vonzatokra tekintettel figyelemre méltó, hogy éppen a holland elnökség alatt köttetett meg a politikai kompromisszum. Aki garasoskodásra számított, az kellemesen csalódhatott az elnökségben, de a sikerhez hozzájárult az is, hogy a parlamenti jelentéstevő is holland volt.

A némileg körmönfont definíció szerint az irányelv alkalmazásában a „költségmentesség” olyan, ügyvédi általi segítségnyújtáshoz biztosított tagállami finanszírozás, amely lehetővé teszi az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog gyakorlását. Magyarán ingyenes védőről van szó a terheltek vagy az európai elfogatóparancs alapján keresett személyek számára. Az irányelv minimumszabályokat ír elő, bármely tagállam lehet tehát még bőkezűbb.

Természetesen nem mindenki számíthat ingyen ügyvédre. Az irányelv csak azokra vonatkozik, akik

  • szabadságelvonással érintettek;
  • akik számára az ügyvédi segítség biztosítását az uniós jog vagy a nemzeti jog előírja; vagy
  • akiknek a jelenléte valamely nyomozási vagy bizonyítás felvételi cselekményen kötelező vagy megengedett, ideértve legalább a következőket: felismerésre bemutatás; szembesítés; bizonyítási kísérlet.

Kisebb súlyú jogsértések esetén tehető kivétel, de szabadságelvonás esetén soha (nyilván az utóbbi nem is tipikus kisebb súlyú jogsértések kapcsán).

A tagállamoknak arra is van lehetősége, hogy az irányelv hatálya alá eső személyek jogosultságát a szerint vizsgálják, hogy rendelkeznek-e elegendő anyagi forrással az ügyvéd megfizetéséhez, illetve hogy azt az igazságszolgáltatás érdekei megkövetelik-e. Ez a strasbourgi esetjogban kidolgozott means test és merits test (*) uniós jogi kodifikációjának tekinthető, de a két teszt alkalmazása fakultatív.

A means test alkalmazása esetén figyelembe kell venni minden releváns és objektív tényezőt, így például az érintett személy jövedelmét, vagyonát és családi helyzetét, az ügyvéd általi segítségnyújtás költségeit, és az adott tagállambeli életszínvonalat. Merits test bevezetése esetén figyelembe kell venni a bűncselekmény súlyát, az ügy összetettségét és a lehetséges szankció súlyosságát.

Magyarországon nyilván hatása lesz annak, hogy a költségmentesség engedélyezésére vagy megtagadására, valamint az ügyvédek kijelölésére vonatkozó határozatokat indokolatlan késedelem nélkül kell meghozni. Hogy kinek is? E tekintetben az irányelv csak egy „illetékes” hatóságot említ. A (24) preambulumbekezdés ezt tovább pontosítja: az illetékes hatóságnak „független hatóságnak, vagy egy bíróságnak – ideértve az egyesbíróként eljáró bírókat is – kell lennie. Sürgős esetekben lehetővé kell tenni azonban a rendőrség és a vádhatóság ideiglenes bevonását, amennyiben ez a költségmentesség kellő időben történő engedélyezéséhez szükséges.”

A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket – ideértve a finanszírozást is – a következők biztosítása céljából:

  • egy hatékony és megfelelő minőségű költségmentességi rendszer létezése; és
  • a költségmentesség keretében olyan minőségű szolgáltatások nyújtása, amelyek megfelelőek az eljárás tisztességességének biztosítása szempontjából, a jogászi szakma függetlenségének kellő tiszteletben tartása mellett.

Összességében, az irányelv nem fog egy csapásra „hatékony és minőségi” költségmentességi rendszert teremteni szerte Európában, viszont – a többi uniós eljárási irányelvhez hasonlóan – sokkal hatékonyabb jogérvényesítést tesz majd lehetővé, mint a strasbourgi rendszer által elérhető jogvédelem. A büntetőügyekben eljáró bírák saját jogkörükben félretehetik majd az irányelvvel ellentétesnek ítélt nemzeti szabályokat, és előzetes döntést kérhetnek majd Luxembourgtól. Az irányelv megfelelő végrehajtását adott esetben biztosító EUMSZ 258. cikke is nagyobb horderejű garancia, mint ha egyedi ügyben és utólag adnak valakinek igazat Strasbourgban.

Amikor a hírek főleg bizonyos, szupranacionális szinten meghozott politikai döntések sikertelenségéről szólnak, ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az EU hatásköreinek jó részét sikeresen gyakorolja. Sőt, olyan területeken, mint például az igazságügyi együttműködésben, a közös fellépés kifejezetten a tagállamok szuverenitását és cselekvőségét erősíti. Mivel bűnözés globális, a válasz sem maradhat lokális, hacsak nem akarjuk, hogy az állami szuverenitás illúzióvá váljék.

A büntető anyagi jogi harmonizáció, a bűnügyi együttműködés, és az ezeket szükségszerűen kísérő és kiegészítő eljárásjogi harmonizáció elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzetállamok állni tudják a sarat a határokat nem ismerő fenyegetésekkel szemben, mint pl. a terrorizmus. A harmonizált eljárásjogi garanciák erősítik a tagállami hatóságok közötti bizalmat és a kölcsönös elismerés elvét, amely pedig felgyorsítja és hatékonyabbá teszi a bűnüldöző szervek együttműködését. Az, hogy a költségvetési megszorítások ellenére a tagállamok egyet tudtak érteni az eljárásjogi harmonizáció újabb lépésében, ezt a felismerést tükrözi.

A következő lépés várhatóan egy átfogó terrorizmus ellenes irányelv lesz, melyről most folynak a tárgyalások, és amely kodifikálni fogja az eddigi uniós kerethatározatokat, a nemzetközi jog fejleményeit (pl. a foreign fighters típusú cselekmények kriminalizációja az ENSZ BT 2178 (2014) határozata és az Európa Tanács rigai jegyzőkönyve nyomán) és a terrorizmus áldozatainak védelméről és támogatásáról szóló részletes rendelkezéseket.

(*) Ld. pl. Pakelli kontra Németország, Granger kontra Egyesült Királyság, Benham kontra Egyesült Királyság, Quaranta kontra Svájc.

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként